Nicosiai élménybeszámoló - Élmények a másik oldalról
2013. november 07. írta: Ciprusi Utazók

Nicosiai élménybeszámoló - Élmények a másik oldalról

IMG_0902.JPG

Ha már Nicosiában jártunk, akkor természetesen meg kellett néznünk a "másik oldalt" is. Észak-Nicosia mindig is érdekelt és végre megnézhettem, miutám megnéztem megállapítottam, hogy azért vannak különbségek (nem is kicsik) a két oldal között.
Most pedig jöjjenek az én szubjektív megfigyeléseim:

Sokkal szegényebb az északi oldal: ez számomra nagyon szembetűnő volt. A nicosiai "Váci utca" után átsétálni az északi oldalra olyan volt, mint visszamenni az időben. A Starbucks, "nyugati üzletek" és a csillogás után a török bazár. Elég nagy sokk, az biztos. Nem mondom, hogy rosszabb, de érdekesnek érdekes az biztos. Észak-Nicosiában megnéztünk egy-két mellékutcát, ahol még tyúkot tartanak a körfolyosós házak udvarán. Engem Marokkóra,Marrakeshre emlékeztet.Az emberek is szegényebbnek tűntek, az öltözködés is rengeteget elárul.

Hamisítványok mindenütt: én sohasem voltam híve a hamis ruháknak, cipőknek. Nem sznobságból, mert engem a márkák hidegen hagynak, inkább ne legyen rajta semmilyen címke. Engem zavart az a sok-sok "Vercsassze", ahogy az unokatestvérem fogalmazott.

Finomabb ételek: Nem véletlen, hogy jobban ízlenek a török jellegű ételek, hiszen csak "nálunk voltak" 150 évig a török barátaink. A fűszerek használata, a savanyúságaik sokkal jobban hasonlítanak a mi ételeinkre. A vecsési savanyúságokhoz hasonló, csípős paprikát szolgáltak fel a kis étteremben, ahol beültünk és ahol a nagybajuszú felszolgáló/étteremtulajdonos a kis N-t körbehordozta, mint a véres kardot és még tudta a "köszönöm" szót is.

Egzotikusabb az észak: az imára hívó müezzinek, az iszlám kultúra, a mecsetek világa, a hely hangulata kicsit távolabb áll Európától és Ciprustól. Egyik legnagyobb élményem volt, hogy végre nőként besétálhattam egy mecsetbe. Marokkóban például ez lehetetlen, még nem muszlim férfinek is (nemhogy nőnek).

Számomra ezek voltak a legszembetűnőbb különbségek, amit ilyen rövid idő alatt érzékelhettem. Sajnos egy fél napot tudtunk ott tölteni.De we'll be back :)

Mielőtt befejezem a bejegyzést egy kis történetet, élmény szösszenetet elmesélek. Határátlépéskor mindenkinek ki kell tölteni egy papírt (nevével, nemzetiségének feltüntetésével és útlevél számával) és arra pecsételnek a törökök. Hiszen a legtöbb ország nem szívesen nézegeti (főleg nem Ciprus) egy szakadár ország pecsétjét az emberek útlevelében (csak Törökország ismeri el Észak-Ciprust, más nem).

Nos, mi besétáltunk a "csapdába" és egy kevésbe segítőkész török határőr se szó se beszéd bepecsételt az útlevelünkbe. Még az a szerencse, hogy visszafele is, így van bizonyíték arra, hogy visszajöttünk. Másnap kicsit aggódtunk, amikor megtudtuk, hogy nem volt túl jó ötlet és megkédeztük a ciprusi határőröket. 3 határőr volt együtt és hárman háromféle választ adtak:
Határőr number 1: az nem jó és csóválta a fejét
Határőr number 2: elá, azaz tök mindegy, nem számít
Határőr number 3: ne forduljon elő mégegyszer

Na ennyit erről, legközelebbi határátlépésünkkor már óvatosabbak voltunk és kitöltöttük azt az ominózus papírt. Egy pozitív oldala van a dolognak, kaptunk 2 szép pecsétet (még kis N is), amivel nem sok mindenki büszkélkedhet :)

Nekem mindenesetre roppant furcsa volt a város megosztottsága és érthetetlen ez a politikai helyzet, ami a két oldal között fennáll. Elgondolkoztató és felháborító egyben. Egyik nagy kedvencem - Manu Chao - fogalmazza meg a véleményemet a politikáról:

A bejegyzés trackback címe:

https://ciprusi-utazok.blog.hu/api/trackback/id/tr765620085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.