Sajnos a strandolás mellet hivatalos ügyeket is intézni kell, bár nagyon nem fűlött a fogunk hozzá. Elindultunk hát a paphosi adóhivatalba. Igazából ráérzéses alapon találtuk meg, mivel a görögünk még nem tökéletes :P Viszont rengeteg ember rohangált az épület azon a részén hatalamas mappákkal a hóna alatt, Cipruson ugyanis nem ember, az ember, ha nincs nála mappa:) Nekünk is van már mappánk! Nos a recepciós eligazított minket, mondta, hogy menjünk a második emeletre és Mrs. Anasztáziát keressük.
Meg is találtuk, aki úgy nézett ránk, mintha a holdról jöttünk volna. Megállapította, hogy nagyon fiatalok vagyunk én meg majdnem mondtam neki, hogy nem mindenki angol nyugdíjas, amikor Ciprusra költözik. Érdekes tanácsot adott, szerinte várjunk 1 évet és majd meglátjuk, hogy kell-e adóznunk vagy nem. Gabival csak néztünk egymásra, mert egy ország adóhivatalától sem kaptunk hasonló tanácsot. Mondtuk, hogy mi azért csak szeretnénk egy adószámot vagy valamit beregisztrálni, ő erre nagy nehezen átnyújtott nekünk 2 lapot és azt mondta, ha nagyon akarjuk, ezeket töltsük ki és hozzuk vissza. Mondtuk ok és megállapítottuk, hogy elég laza a ciprusi adóhivatal:) Ja és azt kifelejtettem, hogy addig regisztrálni sem tudunk, amíg nincs meg a hőn áhított "yellow slip", amit minden külföldinek magánál kell hordani. Mrs. A. mondta még, hogy látogassunk el az bevándorlási hivatalba.
Következő állomás az IMMIGRATION OFFICE, amit egyáltalán nem egyszerű megtalálni Paphos-ban, de azért sikerült. Képzeljünk el a 80-as évek végi magyar irodát, fülledt szoba, ideges emberek a fal melletti széken ücsörögnek és várják, hogy bebocsátást nyerjenek a következő szobába, ahol eldől, hogy elhoztál-e minden papírt, vagy még kell valami. Legtöbbször az utóbbi történik, amikor már azt hiszed, hogy célba értél, akkor jön a bűvös mondat: Hiányzik egy papír. Egy ciprusi ismerősünk azt ajánlotta, hogy mindenből legyen másolat nálunk és pecsételtessük le azokat a másolatokat, amik nálunk maradnak, mert akkor, ha elveszítik tudjuk igazolni, hogy mi pedig kérem leadtuk. Egy nem túl kedves recepciós (biztos melege volt) a kezünkbe nyomott egy kitöltendő papírt - mondtam már, hogy Cipruson imádják a papírt, ez még nem a paperless office :) - és, hogy miket hozzunk magunkkal augusztus 29-én!! 2 hónap múlva mi is ezeken a székeken fogunk ülni és reménykedni fogunk, hogy megkapjuk a "yellow slip"-et.
Tettünk egy gyors látogatást a társadalombiztosítási hivatalba is, de az még a bevándorlási hivatalnál is lehangolóbb volt. Szintén 80-as évek jellegű épület, aggódó emberi arcok, mappák és sehol egy számítógép. Még egyik hivatalban sem láttunk túl sok számítógépet. A recepciós kedves volt és a kezünkbe nyomott 2 kitöltendő papírt görögül. Na ezzel se sokra megyünk gondoltuk. Rájöttünk, hogy sok idegeskedést fogunk elkerülni, ha inkább a private insurance-t választjuk. 190 euró egy évre/fő és ezt a papírt még a bevándorlási hivatal is elfogadja, mert görögül állítják ki.
Olyan ez, mint egy örök körforgás, ha nincs biztosítás, akkor nincs yellow slip, ha nincs yellow slip, akkor nincs adószám. Minden mindennel összefügg. Érdekes, de azt hiszem Magyarországon sincs ez egyszerűbben. Írországban ennél jóval lazábbak, de hát ugye kulturális különbség.
Az itt élő külföldiek inkább megbíznak egy Gwenny nevű hölgyet és irodáját, hogy ezeket intézzék el helyettük pár száz euró fejében. No de kérem, mi Magyarországon szocializálódtunk Gabival, mi megbírkózunk a ciprusi rendszerrel :) Úgy legyen, majd beszámolok róla, hogy sikerült, vagy hiányzott-e egy papír.
Mi természetesen humorral kezeljük a dolgokat, egyszer úgyis meglesz a yellow slip:D Természetesen ez a bejegyzés nem azért született, hogy a ciprusiakat kritizáljam, csak próbálok rávilágítani a kulturális különbségekre :)
Ez annyira ideillik: